Eldo galéria,festmény, festmények, festõmûvész, karikatúrák, költészet

Kréher Péter /Ik Uko/
Miniatûrök az "S" betû környékérõl

07/72

Cserép lettem, mert tul sokat cserepeztem. Nem belsõ kényszerbõl, csak úgy kérte a helyzet.Most mit kezdjek magammal? Üljek a háztetõdön vagy tõrjek ketté, esetleg bújjak el valahol a mába? Még betûk is vannak rajtam, tisztán látható, három betû, R.SZ.K. és egy szám 1948. Nem tudom mit jelentenek. Feltételezem, hogy egy álom kezdete, talán egy forradalom idõpontja. Amikor esik az esõ nagyokat koppanok, tulságosan monoton ritmusban. Nem tudok újból agyag lenni, nem agyagodhatok, még egy kicsit sem, még akkor sem ha szeretlek és megtennék mindent érted. Cserép lettem, úgyhogy cserepesedem tovább.

07/73
Minden kapuzárás után egyre mogyoróbb vagyok, folyton mogyoródom és rágnak a patkányok.Volt amikor cseresznyézõdtem, de csak úgy illúzióként, nem a madarakért, csak úgy egyszerûen mert voltak terveim. Volt amikor úgy véltem, hogy inkább dobozolódni kéne,de ezt a lehetõséget elég hamar elutasítottam. Most ez a mogyorózódás nem tudom hová vezet. Szükséges lenne egy radikális változásra, de nem tudom milyen irányba.Egyedül lehet, hogy csak földezõdöm. Egyre földebb vagyok. Veled lehet, hogy kékelõdöm.

07/74
A kockakövek sírnak, mosolyognak, nevetnek, kiabálnak. Hallgatnak, véreznek, morognak, szédülnek, meghülnek, beszélnek. Beszélnek a kockakövek, magyarúl beszélnek és nem csak Budapesten. Kockául beszélnek. Én is kockául beszélek anyanyelvi szinten. Te is kockául beszélsz és minden nap kocka szived kockára törik. Mégis annyi dolog kockátlan marad. Kockázódunk tavasszal, nyáron, õsszel, és fõleg télen. Kockázódnak érzelmeink. Kockázódva kockázódunk az átgondolt távolságokat megtartva. Ha füstölög a menny, akkor behunyjuk szemünk és nagyokat nyelve mondjuk: Na és?

08/28
Olyan Isten illatú a föld. Olyan föld illatú az Isten.Nõ illatú a kedd, kedd illatú a nõ. Vér illatú a tél és kék illatú a történelem. Én erdõ illatú vagyok, te mezõ illatú. A megtört szavak narancs illatúak. A reggel konyak illatú, az este a hiány illata. Füst illatú, vagy szagú, ha úgy tetszik az emlék. Te a hazugság illatát áraztod felém. Felhõ illatú a csend. a fény a sötétség illatát hordozza magán. A szerelem magába zárja az utca illatát. Az ablakoknak is szaguk van, olyan szív szagúak. A szívnek sárga az illata, vagy ha úgy tetszik, piros.Csütõrtök illatúak álmaim. Fekete szagú a holnap.

08/29
Érzem szagát a múltnak. Szagát a nedves falaknak. Szagát a gyûrött napoknak és az égõ gyertyáknak. Érzem illatát az égnek. Annyira kutyaszagú minden, hogy még a harangszó is bûzlik. Bûzlik a csend. Bûzlik az ember. Érzem az álmok illatát, érzem az illatát egy novemberi apnak. Érzem roskadásom orgona illatát. Minden távolság szaga összetett. A város szaga egyre sötétebb, egyre kiszámíthatatlanabb. Érzem illatát egy sálnak, amelyik valaki senkié. Büzlenek kezeim, mert malter szagúak, földszagúak. Hajam a képtelenség szaga, az illúziók illata. Ha hozzád megyek, kígyó szagot érzek, ha elmegyek tõled,minden hús szagú. Azé a véres húsé, amelyiket egy kövér hentes teljes közömbösséggel kettévág,megdarál. Annyira szeretem a hajnalok illatát, fõleg amikór elárasztja azt a képet, amelyet rólad képzeltem el. Olyan tömény illatú minden megbeszélésünk. A versek száraz falevél illatúak, gondolataim csillag szagúak. Érzéseim bûzlenek, mint a meghalt halak. Te két illatból, plussz egy szagból tevõdsz össze és ez eggyütt túl sok. Az vígasztal, hogy ha majd meghalok, akkor az épp aktuális szellõ illata leszek.